Idegenségtapasztalat és megszelídített tér. Transznacionális migráció gyerekperspektívából

Abstract

A tanulmány a transznacionális migráció jelenségét vizsgálja egy eddig kevésbé feltárt perspektívából, a gyerekek szemszögéből. Jóllehet az általános vélekedések szerint a gyerekek a leginkább kitettek a családi migrációs döntéseknek, az újabb kutatási eredmények árnyalják a változásokat passzívan megélő, a migráció hatásait csupán elszenvedő gyerek képét, és a hangsúlyt egyre inkább az élményeikre, az egyéni adaptációs stratégiáikra, azaz az ágenciájukra helyezik. A két esettanulmány a Magyarországról külföldre irányuló munkavállalási célú migráció helyi társadalmakra gyakorolt hatásai című OTKA-kutatás keretében a migrációban érintett tanulókkal felvett interjúk, asszociációk, valamint gyerekrajzok dinamikus elemzésén alapul. A különféle módszerek közötti triangulációt a gyermeki perspektíva megszólaltatásának kihívásai mellett az egyes megközelítések korlátai, valamint a migráció jelenségének komplexitása indokolják. A mélyfúrásszerű elemzés – más projektív technikákon alapuló elemzésekhez hasonlóan – problémafeltáró jellegű, következésképpen nem reprezentatív és nem általánosítható. Az elemzés célja, hogy felvillantson különféle attitűdöket, egyéni megküzdési módokat, valamint ezek kognitív, érzelmi, térhasználatbeli aspektusait és reflektáljon a kombinatív módszertan alkalmazására. A migrációs tapasztalatok ambivalenciáját a különféle módszerekkel feltárt élmények más-más megvilágításba helyezik. A különböző projektív technikák használatával a pusztán verbális információszerzésnél sokszínűbb, összetettebb kép rajzolódik ki a gyermekek migrációs élményeiről. A módszerek közötti trianguláció közvetíti az idegenség tapasztalatának összetettségét, térbeli és társas vetületeit: a beilleszkedés kihívásait, valamint az idegen tér tapasztalatát és annak kiismerésével megszerzett kontrollt.